Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FORD SCORPIO

2017.04.26

ford-scorpio.jpg

A Ford a világ egyik legnagyobb autógyártója, amelyről a monumentalitás mellett az is elmondható, hogy szerves részét képezi a XX. századi történelemnek; márpedig ez azért kevés márkának a sajátossága.

 Az amerikai multinacionális vállalatot Henry Ford amerikai üzletember alapította 1903-ban, és amikor tizenegy társával leült megbeszélni a dolgokat, még ő sem gondolta, hogy vállalkozása hamarosan a világ egyik legfontosabb ipari cége lesz. A század első felétől kezdve az amerikai ipar ugyanis egyet jelentett a Ford névvel, és a gyár jelentős szerepet játszott a második világháború haditermelésében is.

 1908-ban a legendás T-modell akkora sikert ért el, hogy 1927-ig mintegy tizenöt millió darabot adtak el belőle, ezzel pedig az ország hatalmas lökést kapott a városiasodás útján. A fokozatos növekedés miatt szükségessé vált a külföldi terjeszkedés is, és a cég szép lassan beépült a világ országaiba. A Ford uralni kezdte a piacot szinte minden kategóriában.

 A Ford több lett egy márkánál; mondhatjuk azt is, hogy az amerikai eszmeiség alkotta minden négyzetcentiméterét, hiszen a konszern számos más legendás autócsaládot is magáénak tudhatott. Ha csak az amerikai márkákat nézzük, akkor a Cougar mellett a Lincolnt és a Mercuryt kell megemlíteni, de – a külföldieket sem elhanyagolva el kell mondani – a Volvo is a konszernhez tartozik.

 A Ford központja jelenleg a Michigan államban található Dearbornban van, és a világpiacra gyártó cég jelenleg 164 ezer alkalmazottat foglalkoztat. A Ford közel nyolcmilliárd dolláros árbevétellel rendelkezik.

 A történelmi jelenlét egyik résztvevője volt a Scorpio, amelyet 1985 és 1998 között gyártottak a németországi Kölnben. A városi limuzin az öreg kontinensen a Ford Granadát váltotta fel, és célja az volt, hogy a magasabb keresetűeknek (vezetői beosztásban lévőknek) kínáljon a családi autónál nagyobb és elegánsabb opciót.  A Scorpio végül mintegy tizenhárom évnyi jelenlét után utód nélkül szűnt meg, és a Ford végül más területek felé (és másképp) vette az irányt.

 Az első generációt 1985 és 1994 között lehetett kapni a kereskedőknél, és az egyes piacokon még Granadának és Merkur Scorpionak is nevezett autót négy- és ötajtós változatban szerelték össze. A generáció a Ford DE-1 padlólemezére épült, volt első-, hátsó- és összkerék-meghajtású típus is, valamint hét benzines és egy dízeles motor.

 A kocsi igencsak súlyosnak számított a maga szűk ezernégyszáz kilogrammjával, azonban volt benne elég felszereltség ahhoz, hogy ez a tömeg indokolt is legyen. A Scorpio olyan márkákkal igyekezett felvenni a versenyt Európában, mint a Mercedes vagy a BMW, és a mérnökök igyekeztek mindent megtenni azért, hogy a munka végül eredményes legyen. A kocsiban állítható ülések, légkondi, elektromos napfénytető, fedélzeti számítógép és fűtött szélvédő is volt.

 Idővel a Scorpio-n is végeztek ráncfelvarrásokat, azonban az eredmények közel sem voltak olyan kielégítőek, mint azt a Fordnál remélték, ezért egy utolsó rohamra indultak. Az igencsak egyedire sikerült második generációval 1994-ben jöttek ki, és a célok nem változtak: a vezetői beosztásban lévőket szerették volna megnyerni maguknak.

 A motorkínálat és a sebességváltási lehetőségek csökkentek, elmaradt az összkerék-meghajtás, de maradt a négy- és ötajtó. Ez az utolsó roham azonban nem sikerült, ezért a kisebb ráncfelvarrásokat követően 1998-ban végül úgy döntöttek a Ford háza táján, hogy beszüntetik a Scorpio gyártását. A nagy tervekkel indult modell végül kevésbé dicső véget ért.

 A fogyasztók azonban ettől függetlenül szerették, hiszen a Scorpio nagy volt és erős, valamint kényelmes és tágas. A fogyasztás óvatos sofőr esetében kedvező, azonban előfordultak problémák a váltóval, valamint a karosszéria is hamar korrodált bizonyos típusok esetében. A legkevesebb szimpátiát a motorja szerezte, azonban ettől függetlenül a Scorpio sokak emlékében pozitív képpel él tovább.